Pacsuli illóolaj 50 ml

Illat: mély, földes, édes, fás

Latin név: Pogostemon Cablin
Felhasznált növényi rész: Szárított levelek
Származás: Indonézia
Kinyerés módja: Vízgőz-desztilláció

A pacsuli illóolajat a menta családba tartozó Pogostemon cablin növényből vonják ki, illata gazdag, pézsmásan édes és fűszeres. A növény Malajziában és Indiában őshonos, ahol „puchaput” néven ismerik. A pacsuli szó a tamil „pachchaiilai” szóból ered, amelynek jelentése egyszerűen „zöld levél”. A pacsuliolajat a fiatal levelekből nyerik, amelyeket a vízgőz-desztilláció előtt megszárítanak és erjesztenek. Ennek az olajnak az illata és ereje az idővel javul. Nagyra becsülik a bőrápolásban, különösen a hegek gyógyításában.

A keleti országokban a pacsuliolajat potpourrikban és illatzsákokban használják   az ágyneműk és a ruhák között, egyrészt az illatáért, másrészt hogy távol tartsa a poloskákat és a rovarokat. Az olajról azt tartják, hogy kiegyensúlyozó hatással van az érzelmekre, és szerelmes hangulatot teremt. Aromalámpában   használva enyhíti a szorongást és a levertséget. Fürdővízben használva úgy hiszik, hogy segít a bőr- és fejbőrpanaszokban, a gombás fertőzésekben, a vízvisszatartásban, a cellulit lebontásában és a székrekedés enyhítésében. Kiváló szövetregeneráló tulajdonságokkal rendelkezik, felgyorsítja a gyógyulást és fellép a fertőzések ellen. Így segít az akne, az ekcéma, a nedvedző sebek, a fekélyek és a lábgomba esetén.

Európában és Amerikában a pacsuliolaj és a pacsulifüstölő az 1960-as és 70-es években óriási népszerűségnek örvendett a hippik körében, mivel a pacsuli illata elfedte a testszagot és az elégetett kannabisz szagát. A pacsulit hajbalzsamként használták a raszta tincsekhez. Sok ázsiai országban a pacsulit kígyómarás ellenszereként is alkalmazzák.